Az oldalak egy részének megtekintéséhez regisztráció szükséges. Adatvédelem.
Archiv oldalak:
|
Interjú Iván Barnabással és Andreával |  Vissza
|
Iván Barnabás és Andrea gyermekeikkel október elején Németországba készülnek. Hogyan, miként jutottak erre a komoly elhatározásra? Mivel fognak foglalkozni és mikor látjuk őket legközelebb? Ter-veikről érdeklődtem.
Szemesi Lámpás: – Mondhatni, jól menő vállalkozó vol-tál, a házatok is elkészült. Erre, mint derült égből villám-csapás, azt hallom, hogy külhonba mentek. Sokak számára egyáltalán nem tűnik logikusnak a lépés.
Barnabás: – Sokan feltették már nekünk ezt a kérdést. Mindenki azt hiszi, hogy anyagi okok miatt döntöt-tünk így, de ez nem igaz. A kertészet a körülmények-hez képest jól ment, nem volt okunk az elégedetlen-ségre. Bevallom, őszintén szólva elég rosszul esett, hogy még a hívő testvérek is csak anyagi indíttatást feltételeztek a döntésünk hátterében. Valójában arról van szó, hogy én még a házasságkötésünk előtt meg voltam győződve arról, hogy Isten engem evangélis-tának hívott el, és olyan társat ad nekem, aki ebben segítségemre lesz. Aztán amikor Andival házasságot kötöttünk, ez a látás elhomályosult. Erőteljesen a megélhetés, az otthonteremtés és a családalapítás tennivalóival voltunk elfoglalva. Ennek köszönhetően meggyengült a kapcsolatunk Istennel, és egy kicsit egymással is. Amikor Johannes Reimer itt volt szil-veszterkor, és a segítségét kértük, elmondta: csak akkor fognak helyre jönni a dolgok, ha visszatérünk az elhívásunkhoz. Érdekes volt hallani, hogy Johannes hat évvel ezelőtt a tudtom nélkül két éven keresztül imádkozott értem, mert úgy érezte: elhívásom van Istentől. Szinte hihetetlen, de olyan dolgokat tudott rólunk, amit senki nem mondott neki, egyszerűen Isten kijelentette neki. Ő beszélt nekünk arról, hogy van Wiedenestben egy bibliaiskola, ahol tanulhat-nánk, ami jó felkészítés lenne a szolgálatra.
Szemesi Lámpás: – Konkrétan mit fogtok ott tanulni?
Barnabás: – Én egy evangélista képzésben szeretnék részt venni, Andi pedig lelkigondozást fog hallgatni.
Szemesi Lámpás: – A tanulás mellett is meg kell élni valamiből. Ez azt jelenti, hogy az iskola mellett dolgozni fogsz?
Barnabás: – Igen, mindenképpen. Az első évben csak dolgozunk és nyelvet tanulunk. De valószínűleg az iskola mellett is kell majd munkát vállalnunk, hogy meg tudjunk élni.
Szemesi Lámpás: Andi! Te hogyan fogadtad, amikor Barnabás bejelentette, hogy szeditek a „sátorfátokat”.
Andrea: – Őszintén szólva, nem örültem neki, főleg a gyerekek miatt. Én jól éreztem magam Szemesen, örültem a házunknak, semmi nem motivált arra, hogy költözésen gondolkodjak. Amikor Barnabás elmond-ta, hogy úgy érzi: Isten Németországba hív minket tanulni, azt mondtam neki, hogy kész vagyok elmenni vele, de nem jó szívvel teszem. Amikor két héttel ez-előtt kimentünk körülnézni, akkor is abban remény-kedtem, hogy talán az utazás kijózanító hatással lesz a férjemre, és akkor megnyugszik. De nem így történt. Én nyugodtam meg, ő pedig még jobban felvillanyo-zódott. Barnabás azt mondta Johannesnek, hogy ha a kétnapos látogatásunk alatt találnak neki munkát, akkor kiköltözünk, ha nem, akkor maradunk otthon. Erre Johannes azt mondta, hogy ez elég merész kije-lentés, ugyanis Németországnak azon a vidékén na-gyon magas a munkanélküliség. Ha két nap alatt ta-lálnánk munkát, az a csodák csodája lenne. Éppen erről beszélgettünk, amikor csörgött a telefon. Johannes beszélt valakivel néhány percig, aztán ami-kor letette, ezt mondta: a csoda elkezdődött. Bár konkrétan nem állapodtunk meg senkivel Barna állása ügyében, de úgy tűnik, hogy lesz munkája.
Szemesi Lámpás: – Hol fogtok lakni?
Andrea: – Egyelőre csak a leglényegesebb ruhákat visszük ki. Néhány napig Johannes Reimeréknél szál-lunk meg és keresünk albérletet. Attól függően, hogy mekkorát találunk, Gabi és Imre utánunk hozzák a többi csomagot.
Szemesi Lámpás: – Kétgyermekes családapaként nem lehetett egyszerű egy ilyen döntést meghozni.
Barnabás: – Így igaz. Ez egy hitbeli lépés volt, de bí-zom Istenben, hogy ki fogja rendelni számunkra azt, ami a megélhetésünkhöz szükséges.
Szemesi Lámpás: – Van-e tervetek, látásotok a jövőre nézve? Mit csináltok az iskola elvégzése után? Mikor lá-tunk újra Benneteket?
Barnabás: – Leghamarabb négy év múlva tudjuk befe-jezni a főiskolát. Isten azzal az Igével bátorított en-gem, amikor Jákobnak azt mondja: ne féljen vele menni Egyiptomba, mert vele lesz és újra vissza fogja hozni őt a hazájába. Én ezt úgy vettem, hogy a mi utunk is vissza fog vezetni Magyarországra, örömmel szolgálnánk a szemesi gyülekezetben. De ez még na-gyon távol van, meglátjuk, hogyan fog Isten vezetni bennünket. Amikor csak tudunk, haza fogunk jönni, Anna már utánanézett karácsonyra a repülőjegynek, úgyhogy szerintem itthon fogunk majd ünnepelni.
Szemesi Lámpás: – Isten áldjon Benneteket, és adjon Nektek sikert és örömet Németországban.
Mórocz Milán
Küldte: Pető Albert
2007-10-10
Balatonszemesi Baptista Gyülekezet - Belső (gyülekezeti - egyházi) használatra. |
Videótár
