|
Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megőrzi a te lábadat a fogságtól. | |
|
Az oldalak egy részének megtekintéséhez regisztráció szükséges. Adatvédelem.
Archiv oldalak: |
Több hónapja rakosgatom az asztalomon az alábbi cikket tartalmazó újságot. Kell bátorság a közléséhez és kell bátorság az olvasásához is. A cikk megjelent a Dunántúli Református Lap XV. évfolyam, 3. számban. Az író Steinbach József püspök. Foglalkoztat-e bennünket az igehirdetés fontosságának, és az egyház spiritualitásának kérdése, illetve a kettő kapcsolata? Hisszük-e, hogy ahol Isten Igéje hűséges, szentlelkes sáfár módjára, Krisztus-ra mutatva hirdettetik, az feleslegessé tesz minden emberi technikát, és megteremti az Istennek tetsző „spiritualitást”, ahol nem emberi erőlködéssel akarnak „hatni”, hanem Isten élő és ható Igéje végzi el a maga munkáját? Hiszünk-e az igehirdetésben mi, az Ige Egyháza? Meg tudjuk-e teremteni a hagyomány és az újítás szentlelkes egységét? Tudjuk-e kommunikálni a konkrét, jól megismert, helyhez igazított evangéliumot, azzal a Jézus Krisztussal középpontban, aki tegnap, ma, és mindörökké ugyanaz? Képes-e arra a Református Egyház, hogy identitását az adott körülmények között felismerje és újragondolja? Rádöbbenünk-e végre arra, hogy a ma emberének konkrétumokra van szüksége az általánosságok helyett? Észrevesszük-e, hogy a ma embere határozottan elutasítja a zárt tanrendszereket, mert a ma embere tele van kérdésekkel, ezeken gondolkodnak és gondolkodhatnak, semmit sem akarnak egy aszimmetrikus kommunikációban készen elfogadni? Ez az állítás még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy mindig vannak tömegével olyan emberek is, akik „kiskorúságukban” azt várják, hogy mások mondják meg nekik, hogy mitől működik majd az életük, amit egyes kegyességi irányzatok ki is használnak. Látjuk-e, hogy a ma embere nemet mond az elvont teológiára? Egy konkrét ember csak azt fogadja el, ami őt konkrétan, konkrét élethelyzetében meghatározóan érinti. El tudjuk-e fogadni az ún. „holisztikus missziót”, miszerint Isten az egész terem-tett világ ura, így tevékenysége az egész világra kiterjed, ennek nyomán a gyülekezet is legyen jelen a világ és az emberek természetes közegében, gondolva itt a kulturális, társadalmi, gazdasági, politikai (nem aktuál-, pártpolitikai) közegekre? Megjelenhet-e az evangélium úgy a társadalomban, mint nyilvános igazság? Nyilvános igazságnak azt nevezzük, ami az emberek számára valóságosan fontos, amiért áldozatokat hoznak, ami megjelenik az előbb említett színtereken, vagyis az oktatásban, társadalomban, gazdaságban, politikában? Lehet-e az evangélium a jó értelemben vett, természetes „köz-beszéd” tárgya (Newbigin)? Érdemes az alábbi cikket is elolvasni Küldte: Pető Albert Balatonszemesi Baptista Gyülekezet - Belső (gyülekezeti - egyházi) használatra.
|
Videótár
Vissza
| |
| |
Baptista Gyülekezet Balatonszemes, 2018 |
| |